Érmihályfalvi római katolikus templom

Bihar megyében, az Érmellék egyik legjelentősebb településén, Érmihályfalván a római katolikus hitélet komoly történelmi múltra tekint vissza. Bár a pápai tizedjegyzékek szerint már az 1330-as években is a váradi egyházmegye egyik leggazdagabb plébániája működött itt, az akkori középkori templom a reformáció térhódításával, 1552 körül a protestáns közösségé lett. A katolikus jelenlét ezt követően évszázadokig visszaszorult; sokáig csupán a Szlávy család 19. század elején épült uradalmi kápolnája tartotta életben a hitéletet. Magát a plébániát hivatalosan csak 1911-ben alapították újra.
A település ma látható, Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 20. század hajnalán épült. A kecses, neogótikus stílusú építményt Gábor János debreceni mérnök tervei alapján emelték 1901 és 1904 között.
A templom igazi művészettörténeti különlegességét a belső terének kifestése adta. 1931-ben Fekete Jánosnak, a helybéli kéményseprőcég vezetőjének adományából a 20. századi magyar festészetre legnagyobb hatást gyakorló, híres nagybányai festőiskola jeles képviselői dolgoztak a falakon. A munkát Muhics Sándor nagyváradi mester irányította, a szentély és a hajó falfestményeit pedig Pirk János, Fekete Károly és Oraviczai Szabó István készítették.
Bár a templom építészeti értékei ma is lenyűgözőek, a történelmi hűséghez hozzátartozik egy fájdalmas modern kori veszteség is: évekkel ezelőtt egy szakszerűtlen, jóhiszeműen indított „restaurálás” során az önjelölt kivitelezők a felbecsülhetetlen értékű nagybányai freskókat egyszerűen lemeszelték. Ennek ellenére a neogótikus épület az Érmellék egyik fontos szakrális és épített öröksége maradt, amelynek külső és belső térélménye egyaránt gazdagítja a Kárpát-medencei templomok virtuális archívumát.